Nemrég megint megkérdezte tőlem valaki, hogy csinálom, hogy ennyi mindenre van időm, hisz annyi mindennel foglalkozom. A vicces csak az egészben, hogy én közben folyton úgy érzem, semmire sincs időm. Krónikus időhiányban élek, mert azon kívül, amit most csinálok, még legalább ugyanennyi tervem van. Ha negyvennyolc órából állna egy nap, az se lenne elég. Teljes értetlenséggel figyelem azokat, akik unatkoznak. Nyugdíjasokat, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, vagy embere