Nemrég megint megkérdezte tőlem valaki, hogy csinálom, hogy ennyi mindenre van időm, hisz annyi mindennel foglalkozom. A vicces csak az egészben, hogy én közben folyton úgy érzem, semmire sincs időm. Krónikus időhiányban élek, mert azon kívül, amit most csinálok, még legalább ugyanennyi tervem van. Ha negyvennyolc órából állna egy nap, az se lenne elég. Teljes értetlenséggel figyelem azokat, akik unatkoznak. Nyugdíjasokat, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, vagy embere

Most fejeztem be az aktuális King könyvet, a "Never Flinch"-et (A magyar változat címe: Ne hátrálj!). Gondoltam összefoglalom az érzéseimet vele kapcsolatban. Röviden: tetszett, de nem mondanám, hogy imádtam, vagy meglepődtem rajta. Bár King még mindig zseniálisan ír, az utóbbi könyveiben, főleg a Holly Gibney sorozatban az az érzésem, hogy biztosra játszik, nem igazán vállal kockázatot, így a történetek nem meglepőek annyia, nem hoznak olyan friss ötleteket, mint ahogyan a

Alig tizennégy óra autózás után újra itthon. Az emlékek minden sarkon, minden pillanatban újult erővel rohannak meg. Apám sírja, a szülői...