Nagy változások | Február
Nagy változások jönnek az életemben, némelyik már elkezdődött, mások még váratnak magukra egy kicsit.
Feb 132 min read
2 views
0 comments
top of page
Ward Stories
M.I.Ward írói blogja
Már olvasható a "Nate & Nella: Jéghideg fogak!" című novellám a "Detektívsztorik" Novellagyüjteményben.
Már kapható az Amazonon az új horror novellám angol nyelven E-book formájában.
Works
Bio
Miért írok?
A leírt szavak varázslatos hatalma már akkor elbűvölt, amikor én magam még nem is tudtam olvasni. Kisgyerekként a karácsonyfa alatt a kedvenc ajándékaim a színes könyvek voltak, telis-tele felfedezésre váró új kalandokkal, én pedig alig vártam, hogy valaki, aki már megtanulta megfejteni a titkukat, segítsen nekem kinyitni velük az ajtót, ami távoli világokba, elvarázsolt erdőkbe, elátkozott királyságokba vezet.
Évekkel később, az olvasólámpám fényénél már egyedül indultam felfedezőútra, nem riadva vissza az egyre sötétebb világokba vezető ajtók kinyitásától sem, sokszor órákra belefeledkezve az olvasásba, lélegzetvisszafojtva követve Jonathan Harkert a Kárpátokba egy titokzatos gróf kastélyába, vagy lázasan találgatva, vajon tényleg természetfeletti lény-e a Baskerville lakóit rémületben tartó szörnyeteg, amit mindenki csak a sátán kutyájának hív. Minden alkalommal úgy fejeztem be a könyvet, hogy még többet akartam. Végül rájöttem, mi az, ami több az olvasásnál. Megízleltem a teremtés mennyei nektárját és megértettem, miért ír a legtöbb sikeres író olyan sok könyvet, miért nem képesek visszavonulni, egyszerűen abbahagyni. Mert ez túl nagy hatalom ahhoz, hogy az embernek legyen ereje megválni tőle. Attól kezdve, hogy egy vonalas füzet zsírfoltos lapjain életre kelt az első karakterem, nem akartam mást, csak írni. Tizennégy éves lehettem.
És jött a mindennapok szárnyakat törő szürke valósága. Ha az ember meg akar élni, akkor dolgoznia kell. Úgy értem, igazi munkát. Amit az ember utál. Mert ugye, amit nem utál az nem is munka. Akkoriban legalábbis nagyjából így értelmeztem a dolgokat. Szerencsére a történeteken kívül volt még egy nagy szerelmem. A zene. Így aztán a zene felé fordultam, az
írás iránti vágyamat pedig blogolásba és dalszövegírásba fojtottam. Így is lehet történeteket mesélni, még ha ez közel sem áll ahhoz az érzéshez, amikor az ember hónapokon keresztül egy nyolcvan-kilencvenezer szavas szörnyeteggel küzd és végül minden karakter életre kel, minden történetszál logikusan fut és összejön egy bombajó befejezés. De hát abból ugye nem lehet megélni, ha az ember csak írogat. Ezt, ha jól emlékszem a pedagógia professzorom mondta egy beszélgetésünk alkalmával, amikor azt találtam mondani, hogy gondolkodom rajta, hogy író leszek. Korábban a zongoratanárom is közölte velem, hogy soha nem lesz belőlem profi zongorista, szóval jobb lesz, ha keresek valami hétköznapi szakmát. Akkor választottam a pedagógiát. Később aztán teljesen más irányba kanyarodott az utam, de sokszor elgondolkodtam rajta, mi lett volna, ha ezek az emberek, ahelyett, hogy letörik a szárnyam, segítenek, hogy legalább megpróbáljam megvalósítani az álmaimat.
Felnőttként sem sokat változott az ízlésem, ami a könyveket illeti, a krimi, a thriller és a horror maradtak azok a műfajok, amiket a szívesen olvasok. A kedvenceim Michael Connelly, Chuck Wendig és Stephen King, és King volt az, aki rávezetett, hogy attól, hogy az embernek civil munkahelye van, amiből el tudja tartani a családját, még nem kell lemondania az írásról. „Az írásról” című könyvét olvasva értettem meg, hogy csakis rajtam múlik, hogy komolyan írni kezdjek és végre teljes történeteket mesélhessek el. Azóta minden reggelem első két órája az írásról szól. Néha több, de a két órához ragaszkodom. Stephen King azt mondta, a múzsa csak azt találja meg, aki az íróasztalánál ül és dolgozik (khm…bocsánat. Ír.) és én igyekszem minden reggel ott lenni a találkozónkon.
Ki vagyok?
Vagyok, aki vagyok. Hóbortos, fura figura, néha undok, néha szeretetreméltó kreatív szellem. Útját kereső vándor az élet végtelen útvesztőjében. Örök álmodozó, soha fel nem nővő gyermek, nyughatatlan, kíváncsi, mindig új útra induló, újra meg újra visszatérő bumeráng a sors kezében. Történetek mennyei nektárjának szenvedélybetege, kitalált sorsok fonalának fondorlatos fonója, lapokon élő lelkek mélységeinek búvárja, sötétben settenkedő szörnyek nyelvén suttogó, kezeit dörzsölő, kísérleteibe feledkező alkimista, bűnös és ártatlan hősök dalnoka, rémséges és gyönyörűséges vizeket szelő gondolatok szakadt vitorlájú hajójának kormányosa.
Mert írok.
In The Press
contact
bottom of page