Chat GPT és a kreatív írás

Egy 33 éves japán írónő, Rie Kudan a Tokyo-to Dojo-to című könyvével kiérdemelte Japán legnagyobb irodalmi elismerését, az Akutagava-díjat, később azonban bevallotta, hogy a könyv nagyjából öt százalékát mesterséges intelligenciával generált mondatok teszik ki.

Sokan hozzászóltak már világszerte a témához és hadd adjam hozzá én is a magam két centjét, ahogy mondani szokás.

Rie Kudan

A technológia fejlődése sok olyan eszközt kínál, ami egy jelenkori írót máris igazságtalanul nagy előnyhöz juttat az olyan nagy elődökkel szemben, mint mondjuk Charles Dickens, Mark Twain, vagy éppen Jókai Mór, érdekes módon azonban ez egy csöppet sem csökkenti az említett úriemberek műveinek értékét. Lehet csodaszép képet promptolni mesterséges intelligenciával, de az mégsem lesz soha olyan értékes, mint a Mona Lisa. Furcsa nem?

Vannak emberek, akik szeretnek dolgozni egy művön, órákat, napokat, hónapokat eltölteni annak tökéletesítésével, és vannak, akiknek van egy ötlete és szívük szerint csak megnyomnának egy gombot és megspórolnák az odáig vezető utat, hogy az ötletüket azonnal készen lássák. Mennyire birtokol valaki egy képet, ha csak beírta a prompt mezőbe, hogy mit akar és a gép állította elő neki? Azt akkor még mindig ő készítette? Az ő műve, vagy a gépé? Nem olyan-e ez egy kissé, mint amikor valaki megkér egy festőt, hogy fessen neki egy képet és részletesen elmondja, hogy mi legyen rajta? Mert ugye abban az esetben egyértelmű, hogy ki a művész és ki nem. Akkor a mesterséges intelligencia által generált dolgokban miért nem?

Szerintem a mesterséges intelligencia megjelenése se nem csodálatos, se nem szörnyű, egyszerűen csak van egy újabb eszköz az emberek kezében, amit felhasználhatnak. Amikor a Chat GPT első publikus verziója megjelent, hirtelen mindenki meg akart gazdagodni belőle. Egyeseknek sikerült is. Megszaporodtak a YouTube-on az olyan videók, amelyekben fiatal, jóképű fickók elmesélték, hogyan írattak meséskönyvet Chat GPT-vel és hogyan készíttettek illusztrációkat hozzá Midjourney vagy Dall-E segítségével. Na és? Részemről oké. Eddig is voltak jobb és rosszabb könyvek, amik közül az ember szabadon választotta ki, hogy mit szeretne elolvasni. A probléma ott kezdődik, hogy sem Chat GPT, sem Bard, sem Bing nem intelligensek igazán. Nem tudnak úgy gondolkodni, mint az emberek, nincs fantáziájuk, nem álmodnak, nincsenek belső félelmeik. Az agyuk csak egy óriási adathalmazhoz hozzáférő kód, amely képes valós időben fordítani, rendszerezni és kombinálni az emberek által készített képeket és szövegeket. Vagyis minden olyan kép és szöveg, amit generálnak, emberek által készített tartalmak alapján van összerakva, ami azt jelenti, hogy egy Chat GPT által írt irodalmi szöveg SOHA nem száz százalékig eredeti. Valamilyen nyelven valaki már megírta, vagy ha nem is pont úgy, de hasonlóan. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint a botrány a New York Times-szal, ami akkor robbant ki, amikor prompterek olyan kérdéseket tettek fel a chat-bot-nak, amelyre az válaszként szó szerint a New York Times fizetős oldalainak jogvédett cikkeiből kimásolt mondatokat adott ki, mint "saját gondolatait".

Mondanom sem kell, hogy a NY Times bepöccent, de nem is ez a lényeg.

A kérdésem a következő:

Mennyire lehet benne biztos valaki, aki Chat GPT-vel generált mondatokat másol be szó szerint a "művébe", hogy nem akad a nevezett mondatok közt néhány, amelyet Stephen King, vagy George R.R. Martin már megírt? Mert az alapján, ami a New York Times-szal történt, ez egyáltalán nem lehetetlen.

Nem akarok álszentnek tűnni, én magam is használok mesterséges intelligenciát. A mesterséges intelligencia nagyon hasznos tud lenni a mindennapi életben, amikor mondjuk az ember idegen nyelven akar gyorsan és helyesen egy e-mailt megírni, vagy amikor egy történet háttérinfóihoz segítségre van szükség. Nagyszerű dolog, hogy megkérdezem, hány kilót nyomott egy 1975-ös Ford Mustang és a chat-bot azonnal listázza nekem az abban az évben megjelent modelleket és azok súlyát. Még azt is megmondja, milyen színekben gyártották őket. Igaz, a történet szempontjából lényeges adatoknak érdemes még így is külön utánanézni, de sok-sok órai kutatást meg lehet spórolni a MI segítségével.

Szerény véleményem szerint egy magára valamit is adó író soha nem alacsonyodik le odáig, hogy egy chat-bottal írassa meg a könyveit és nem is csak a büszkesége gátolja meg ebben.

Mert írni jó.

Egy történeten dolgozni felejthetetlen utazás telis-tele gyönyörű pillanatokkal, ami akkor is megéri, ha az ember könyvét végül csak a család és a közeli barátok olvassák el és nemhogy pénzt nem keres vele, de még költenie is kell rá. Az út ugyanolyan fontos, mint maga a cél. Sőt.