Elég jó a sztori?

Nálam, mint amatőr írónál legalábbis gyakran felmerül ez a kérdés, ha kitalálok egy történetet. Mármint ezer más kérdéssel együtt persze. Ha csak fele annyi válaszom lenne, mint amennyi kérdésem van, már akkor is nagyon boldog lennék. Az a baj, hogy a kérdéseim legtöbbjére egyáltalán nincs konkrét válasz, és az íráshoz, mint a művészetekhez általában, nincs használati utasítás. Nincs egy pontos recept. Van számtalan szabály, útmutató, ajánlott lépés, de nincs olyan, ami szóról szóra elmondaná, mi kell az ÉN ötletemhez, hogy jó sztori, aztán pedig optimális esetben sikeres regény, vagy novella legyen belőle.

Minden történetet sokféleképpen el lehet mesélni, és ugyanúgy, mint a vicceknél, egy történetet is megmenthet, vagy tönkre tehet a mesélés módja.

A kérdés azonban ettől még megválaszolatlan marad. Ha pucérra vetkőztetjük és sallangok, cicomák nélkül egy csontsovány bekezdésbe gyömöszöljük a sztorit, vajon elég jó-e? Elég eredeti-e? Elég figyelemfelkeltő? Mert lássuk be, az emberek többsége ma is a jó sztorit keresi egy könyvben. Nem elég jól elmesélni, a sztorinak is igazán jónak kell lennie. Hol kezdjük? In medias rest, vagy szépen az elején? Esetleg a végén? És mi legyen a befejezés? Adjon-e teljes magyarázatot, varrjon-e el minden szálat, vagy hagyjon nyitva több lehetőséget és gondolkodtasson el? Győzzön-e a főhős? Kapja-e meg a királylányt meg a fele királyságot, vagy falja fel a sárkány? Esetleg vegye feleségül a sárkányt és falják fel együtt a királylányt?

Nehéz kérdések.